Magyarország vidéki népessége évszázadokon keresztül volt önfenntartó és autonóm. Nem volt szükség sem Kínából hozott termékekre, sem hipermarketekre ahhoz, hogy a vidéki népesség életfeltételeihez minden biztosítható legyen. Egykoron a város függött a vidék árutermelő, élelmiszer-előállító funkciójától, mára a vidék lett függő központi elosztási rendszerektől, logisztikai központokból kiszállított áruktól.

Erősíteni kell a helyi piacok szerepét! A vidék önfenntartó rendszerét helyre kell állítani, amit a belső, helyi piacok fejlesztése éppen úgy szolgál, mint a helyi nyersanyag-előállításhoz igazodó ipari fejlesztés. Nem szabad engedni, hogy vidéki térségek külföldi befektetők ipari fejlesztéseitől függjenek, és a tőke áramlásának szokásai veszélyeztessék a foglalkoztatást!

Olyan munkahely-fejlesztési programokra van szükség, amelyek azokat a vállalkozásokat támogatják, amelyek döntően helyi tulajdonban vannak, és helyi igényekre termelnek. Helyi termékekre épülő, helyi gazdaságfejlesztést kell megvalósítani, és szakítani kell azokkal a sztereotípiákkal, amelyek vidéken kizárólag agrárfejlesztést tudnak elképzelni. A vidék több mint termőföld: gazdaságfejlesztési potenciál is egyben, amely hozzáértő szemlélettel nem csak az élelmiszeripar számára jelenthet komoly lehetőségeket.

Erősíteni, fejleszteni szükséges a vidéki gazdaságot is, amelynek alapja a feldolgozóipar, az országon belüli igényeknek való megfelelő termelés. Erősíteni kell a vidéki és agrár- turizmus lehetőségeit is, valóban környezetterhelést csökkentő ökoturisztikai szolgáltatások fejlesztésével és olyan falusi turizmussal, amely a helyiek számára tart fenn
munkahelyeket.

Olyan vidéki kistérségi energiapolitikát kell megvalósítani, amely a kistérségek környezeti adottságaihoz alkalmazkodik, és olyan ipari fejlesztéseket, amelyek a fenntarthatóságot szolgálják a kiszolgáltatottság helyett!