A magyar vidék számos problémával küzd, amelyek egyaránt sújtják gyengébb talajú homokvidékeinket és a kiváló termőhelyi adottságokkal rendelkező megyéket. A vidék helyzetének megoldása komplex megközelítést kíván, amelynek az LMP szerint sarkalatos pontjai közé tartozik a társadalmi és környezeti adottságokat egyaránt figyelembe vevő, kisebb léptékű gazdálkodási formák elterjedésének ösztönzése. Másrészt szintén elengedhetetlen, hogy a mezőgazdasági termékekből származó jövedelem a helyi termelőknél maradjon a mai szintnél jelentősebb mértékben. A vidéki jövedelem növelése különösen fontos a nagy mezőgazdasági potenciállal rendelkező leghátrányosabb kistérségek esetében.
A bölcs, a természeti adottságokkal összhangban lévő tájhasználat jelentős mértékben alkalmas azon árvíz és belvizek okozta problémák megelőzésére, amelyekkel idén halmozottan szembesültünk. A vízkörforgás helyreállítása (vizeink újrahasznosítása) a leghatékonyabb módja a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásnak is. Ennek jegyében teljes vízgazdálkodási fordulatra van szükség, mely a szűken vett vízgazdálkodás, ár- és belvízvédelem területén túl kiterjed a mezőgazdasági művelési módok, a tájhasználat széleskörű átalakítására, illetve az új erdőgazdálkodási módok elterjesztésén át az építési engedélyezés felülvizsgálatára is. Fontos felismernünk, hogy az áradásokkor keletkező többletvíz fontos erőforrást jelenthet a gyakorta még ugyanabban az évben bekövetkező aszályok esetén. A legsúlyosabb belvíz problémák ráadásul olyan mélyebb, egykor erdők és élővizek borította (kiirtott és lecsapolt) területeken jelentkeznek, ahol nem is hatékony szántóföldi művelést alkalmazni. Ehelyett vízvisszatartó gazdálkodást alkalmazva a víz elraktározására lennének inkább alkalmasak. Ezeken a területeken a víz hasznot hajthatna, ha erdőként, ártéri gyümölcsösként, halastóként, legelőként, vagy kaszálóként hasznosítanánk, amely váltást a mezőgazdasági támogatások rendszerének megváltoztatásával is elő lehetne mozdítani. Az LMP szerint a termeléshez köthető területalapú támogatásoktól a természetmegőrzést és a vidéken lakó népesség érdekeit hatékonyabban szolgáló komplex vidékfejlesztési és agrár-környezetvédelmi célokra kell a forrásokat átcsoportosítani.
Az extrém időjárás okozta károk enyhítése miatt ugyanakkor az állami segítségnyújtásra is szükség van a gazdálkodók számára. Idén nemcsak a szántóföldi növénytermesztésben, vagy a gyümölcstermesztésben okozott komoly kárt a hosszan tartó belvíz, de a rét, illetve legelőgazdálkodásban is. Ezek a területek mégsem kerültek bele az agrárkárenyhítési törvénybe, pedig egy július 12-i felmérés alapján több, mint 46 ezer hektár olyan gyep került tartósan víz alá, amely a legelő állatok számára szükséges szálastakarmányt biztosítja. Egyes megyékben (pl. Borsod, Békés, Bács-Kiskun) ez lehetetlenné tette a széna tápértéke szempontjából optimális időben való kaszálást, és problémát okoz a szarvasmarhák, juhok téli takarmánnyal való ellátásában. A szálastakarmány hiánya és a szemestakarmány egekbe szökő világpiaci ára rendkívül hátrányosan érinti az amúgy is veszteséges tejágazatot is.
Ugyanakkor a legeltető állattartásnak és a szálastakarmány termelésnek gazdasági és tájvédelmi szempontból egyaránt nagy jelentősége van. Magyarországon a rendszerváltás óta a legelő állatok száma és az így hasznosított gyepterületek aránya folyamatosan csökken, holott így egészségesebb, jó minőségű termékek állíthatóak elő, mint nagyüzemi állattartással, ráadásul az extenzív állattartás olyan tájba illő, fenntartható gazdálkodási formát képvisel, amelyet az LMP szerint minden adandó alkalommal és lehetséges módon ösztönözni kell. Az LMP ezért fontosnak tartja, hogy az állattartással hasznosított gyepterületek is bekerüljenek a kárenyhítési törvény hatálya alá, illetve, hogy szülessen végre hosszú távú, stratégiai intézkedéscsomag a hazai legeltető állattartás újbóli felvirágoztatására.
A helyben, lehetőség szerint extenzíven megtermelt hústermékek egyúttal az élelmiszer-önrendelkezés felé tett lépést is jelentenék. Az LMP szerint el kell érni, hogy a termelőknek legyen lehetősége saját termékeik raktározására és értékesítésére közvetlenül, vagy szövetkezeteiken keresztül, a termelők és a fogyasztók közti távolság rövidítése céljából. Legyen minél több piacképes termelő és termék, és legyen minél több termelői piac, vagy termelői tulajdonban lévő beszállítói hálózat az üzletek ellátására. Legyen minél több termelői, vagy szövetkezeti tulajdonban lévő raktár és feldolgozó. Ezeket szintén elő lehetne segíteni a támogatási, illetve agrár hitelezésen keresztül.
A helyi piacokra termelő kis- és családi gazdaságok támogatása ráadásul a vidéki munkanélküliség csökkentésére is hatékony módszer. A helyben lakó mezőgazdasági termeléssel foglalkozók boldogulása a kulcsa az egész ország egészséges és biztonságos élelmiszerrel való ellátásának és a fenntartható tájgazdálkodásnak is, amihez azonban feltétlenül szükséges, hogy a gazdálkodók stabil és méltányos árak révén tisztes jövedelemhez jussanak termékeik eladásából.
Szabó Rebeka
országgyűlési képviselő, a mezőgazdasági bizottság tagja
