A táj és a tájkép rombolása a rendszerváltást követően felgyorsult. A kistelepülések építészeti szabályozásai lehetővé tették a helyi építészeti jelleg megsemmisülését. Az elmúlt évtizedekben a gyümölcsösöket kozmopolita fajták özönlötték el, és a hagyományos gazdálkodási formákat nagyüzemi táblásítások váltották fel. A szántóföldi művelés igényének növekedésével a környezeti adottságokhoz alkalmazkodó tájgazdálkodási formák
lehetősége csökkent, és a tanyarendszer jóformán eltűnt.
Az LMP elő kívánja segíteni, hogy olyan helyi szabályozások szülessenek, amelyek védik a faluképet, segítik a tájhonos fajták újbóli elterjedését az állattartásban, a gyümölcstermesztésben és a kapcsolódó helyi gasztronómiai termékkínálatban.
Az erdősítésekkel, az ártéri gazdálkodási feltételek javításával, továbbá bölcs vízgazdálkodási fejlesztésekkel kell biztosítani a tájak ökológiai regenerációs képességét. Olyan árvízi védekezést kell megvalósítani, amely műszaki megoldások helyett természetes megoldásokkal segíti elő a tájak vízigényének teljesülését, és a gazdálkodást vízvisszatartás-funkciókkal segíti.
Az LMP fontosnak tartja, hogy elősegítse az árvízi védekezés alternatív megoldásait a gáterősítéssel szemben, de szolgálja a vízvisszatartási célokat is. Az erdős területeken javítani kell az erdők természetes állapotát, elő kell segíteni az erdők közjóléti funkciójának erősödését. Az LMP hathatós lépésekkel kíván tájgazdálkodási törekvéseket segíteni, hogy a gazdálkodási tevékenység ne szegényítse a tájat, hanem ellenkezőleg, a természeti értékek megőrzését és a táji sokféleség védelmét szolgálja.
